3.
Kopaka �s Pohatu az erd�ben �llt, �s m�g mindig Tren Krom maradv�nyait n�zte. A mator�n univerzum egykoron leghatalmasabb l�nye imm�ron nem volt t�bb elsz�rt foszl�nyokn�l, amelyek bebor�tott�k a n�v�nyzetet. A l�tv�ny t�bb okb�l is felkavar� volt.
- Vajon ki lesz a k�vetkez�? – mondta Pohatu.
- Te meg mir�l besz�lsz? – k�rdezte Kopaka.
- Nem veszed �szre? El�bb Karzahni, azt�n Tren Krom... egy minta rajzol�dik ki. Sorban halnak meg a nagyhatalm�ak.
- K�t hal�leset aligha nevezhet� mint�nak – jegyezte meg a J�g Nuva To�ja. – K�t teljesen k�l�nb�z� helysz�n, k�t teljesen k�l�nb�z� �l�si m�d... Bevallom, elgondolkodtam, nem Lesovikk v�gzett-e Tren Krommal, de nem tudom, mi oka lehetett volna r�.
Pohatu megr�zta a fej�t.
- Nem Lesovikk �lte meg. Legal�bbis szerintem nem. Lesovikk m�rges volt Karzahnira, hajtotta a bossz�v�gy, de nem volt eszel�s. Aki ezt tette... nos, mondjuk �gy, hogy volt kev�sb� mocskos m�dja is annak, hogy megszabaduljunk Tren Kromt�l.
Kopaka let�rdelt, hogy szem�gyre vegye a maradv�nyokat.
- Ez igaz. No meg ott van az a k�rd�s is, hogy ki f�rk�zhetett olyan k�zel Tren Kromhoz, hogy ezt tegye? Ha j�l tudom, az elm�je olyan er�s volt, hogy messzir�l meg�rzett egy m�sik �rtelmes l�nyt.
- Tal�n megb�zott az illet�ben? – vetette fel Pohatu.
Kopaka fel�llt, �s k�rben�zett az erd�ben. Nyomaszt� volt a cs�nd.
- K�tlem, hogy megb�zott volna b�rkiben is. De gondolj bele: elvileg a sziget�hez volt k�tve a r�gi univerzumunkban, mozg�sk�ptelen�l. �m amikor Mata Nui Rendj�nek �gyn�kei felkerest�k, h�lt hely�t tal�lt�k. Erre mi meg itt tal�lunk r�, holtan.
- A Rend... csak nem hiszed, hogy...?
Pohatu k�rd�s�t megzavarta egy hang, amely fentr�l hallatszott. Valaki vagy valami rejt�z�tt a f�k k�z�tt. Pohatu nem l�tta tiszt�n, �m azt kider�tette, hogy b�rki is az, hatalmas sz�rnyai vannak.
- Megengeded? – k�rdezte Kopak�t�l.
- Ugyan – mondta a J�g Toa. – Van, amit egyed�l is elint�zek.
Kopaka �sszegy�jt�tte az elemi erej�t, s egy fagysugarat l�tt a lombokban rejt�z� figyel�j�kre. Ennek hat�s�ra befagytak a sz�rnyai, mire az idegen a f�ldre bukfencezett magasles�b�l.
Pohatu figyelte, ahogy a j�vev�ny sz�delegve megpr�b�l fel�llni. Val�ban csipk�zett sz�l� sz�rnyai voltak, �s hossz� v�gtagokkal �ldotta meg a sors. Egy Kanohi maszkot viselt, �s amikor leesett, egy t�zkard cs�szott ki a mark�b�l. Sz�val nem �shonos Spherus Magn�n, gondolta Pohatu. K�z�nk val�.
- Ki vagy? – k�vetel�z�tt Kopaka. – Mi�rt k�mlelt�l minket?
- Nem k�mkedtem – zih�lt a sz�rnyas idegen. – Vad�sztam.
- Mint ahogy Tren Kromra is itt? – k�rdezte Pohatu.
A l�ny megr�zta a fej�t.
- �n r� nem vad�sztam... valaki m�s volt. De azt�n �tkez�s n�lk�l elment, �gy az �lelem az eny�m lett.
- Ki ment el? Ki �lte meg? – k�rdezte Kopaka.
- Megpr�b�ltam megn�zni – mondta a l�ny. – De tudta, hogy itt vagyok. Egy s�v�t� sz�l lel�k�tt engem a figyel� helyemr�l, �s sok fa�gat is let�rt. Mire ism�t az �gben voltam, � m�r nem volt ott.
- Felt�rk�peztem a helyet – �gy Pohatu. – Nem l�ttam semmi nyomot, ami ide vagy innen elvezetne.
- Ha �n is a ti fajt�tokhoz tartozn�k, hinn�tek nekem – mondta keser�en a l�ny. – De nyilv�n azt hiszitek, hogy olyan t�vol �ll t�lem az igazmond�s, mint a kin�zetem a ti�tekt�l.
Pohatu Kopak�ra n�zett, azt�n vissza a sz�rnyas alakra.
- Mi a neved?
- Amikor m�g volt, ki n�ven nevezzen, Gaardusnak h�vtak. De az r�gen volt, amikor egy kor�ban laktam. Most m�r csak az vagyok, amit l�thattok.
- Te... egy mator�n volt�l? – k�rdezte Kopaka, igyekezve elrejteni a k�telked�st a hangj�ban.
Gaardus ler�zta a sz�rny�n maradt j�gkrist�lyokat, �s felt�p�szkodott.
- �gy ejted ki a nevet, mintha tartozna hozz� valami becs�letess�g. Igen, mator�n voltam. Volt otthonom, munk�m, �letem. Azt�n elrabolt a fiv�reim egy csoportja, akiket olyan b�n�k�t sz�m�ztek, melyeket el sem lehet mondani. �k voltak a Nynrah Szellemek, akiket m�g saj�t n�p�k is rettegett �s gy�l�lt.
- Halottam a Nynrahr�l – sz�lt Kopaka. – Fegyverkov�csok.
- Te azt mondod – felelt Gaardus. Megborzongott, mintha az eml�kei f�jdalmat has�tottak volna bel�. – Elhat�rozt�k, hogy kov�csolnak egy �l� fegyvert... �n voltam az eredm�ny. De t�l okos voltam nekik. Megsz�ktem... �s vad�sztam... m�g v�g�l nem maradt egy se k�z�l�k.
Pohatu megrend�lt. Mif�le mator�n lenne k�pes �gy eltorz�tani saj�t fajt�rs�t? Hogy engedhette meg a t�bbi Nynrah, hogy ez megt�rt�njen? Annyira lefoglalta �ket a kult�r�juk titoktart�sa, hogy esz�kbe sem jutott To�t h�vni, aki meg�ll�thatn� a sz�m�z�tteket ebben a borzalomban?
- Valahogyan kijutott�l a robotb�l – mondta Pohatu. - Tal�n a Rahival, hogy ne kelts felt�n�st. �gy v�lem, mostanra j� vagy a rejt�zk�d�sben. Azt�n �szak fel� ment�l, olyan messze a te... a mator�nt�l, amennyire csak lehet.
- El akartam t�volodni az �rj�ng�st�l – felelte Gaardus. – De m�g ide, erre a b�k�s helyre is k�vetett.
Kopaka nem tudta meg�llni, hogy ne �rezzen sajn�latot az el�tte �ll�, tragikus sors� l�ny ir�nt. �m volt k�t megmagyar�zatlan hal�leset�k, r�gi hib�kat pedig nem volt idej�k j�v�tenni. Tal�n majd, ha mindennek v�ge...
- Mit l�tt�l? Mondj el mindent – mondta.
- Akit ti Tren Kromnak h�vtatok, a semmib�l t�nt fel az erd�ben – kezdte Gaardus, lassan �s �vatosan sz�tagolva. – �ssze volt... zavarodva. Tudott mozogni, de nem t�l gyorsan, �s nem messzire. Vad�szni akartam, de az elm�je meg�rintette az eny�met, ami f�jt. Azt�n... j�tt valaki m�s, �s felt�madt a sz�l, �s l�ttam a csillagot, ut�na...
- V�rj! – mondta Kopaka. – L�tt�l egy csillagot? Milyen csillagot?
- A v�r�s csillagot – mondta Gaardus, mintha a v�lasz mag�t�l �rtet�d� lett volna. – L�ttam az elm�mben.
Kopaka k�v�ncsiv� v�lt. � is l�tott egy k�pet a v�r�s csillagr�l, amelyet Tren Krom sug�rzott telepatikus �t�n �lete utols� pillanat�ban. Amikor Kopaka �s a t�rsai el�sz�r elj�ttek Mata Nui sziget�re, a v�r�s csillag ott ragyogott f�l�tt�k. Sokkal k�s�bb r�j�ttek, hogy a csillag val�j�ban egyfajta ind�t�rak�ta volt, amely a Mata Nui robotnak seg�tett kiszabadulni a bolyg� gravit�ci�s vonz�s�b�l. Nem egy igazi csillag volt, hanem egy g�p. De ez nem magyar�zta meg, hogy Tren Krom mi�rt gondolt volna r� olyan siet�sen egy ilyen sz�rny� pillanatban.
- Olyan r�g�ta nem gondoltam a csillagra – folytatta Gaardus. – Eg�sz a Nynrah hal�la �ta. A csillag volt, ami�rt a sz�k�sem ut�n olyan sok�ig a Nynrah faluban maradtam. M�r nem is tudom, hogy amit v�rtam, tal�n mindv�gig odafent volt, nem pedig a f�ld �s v�z birodalm�ban.
Kopaka feln�zett. A csillag m�r a Spherus Magna f�l�tti �gen csillogott, �s ez �gy is volt, ami�ta a Mata Nui robot meg�rkezett a bolyg�ra. A robot megsemmis�l�s�vel a csillag haszontalann� v�lt. M�gis ott maradt az igaziak k�z�tt, �s v�rt, v�rta a h�v� sz�t, amit m�r sosem fog megkapni.
- Ha valahogy fel tudn�nk jutni oda... – mondta Kopaka, ink�bb mag�nak, mint a t�bbieknek.
- Ott nem lehet j�l vad�szni – �gy Gaardus.
- Amit mi keres�nk, arra igen – felelt Pohatu. – De nem sz�m�t, egyik�nk sincs felszerelve az �rutaz�sra.
Gaardus hossz� ideig a talajra ford�totta a tekintet�t. Azt�n, igen halkan, annyit mondott:
- �n elvihetlek. De nem akarok visszat�rni oda. Senki sem akar.
- �s hogy vinn�l el? – �rdekl�d�tt Kopaka.
- Engem vad�sznak �p�tettek – mondta Gaardus. – �s a vad�sz mindig visszat�r a pr�d�ban gazdag f�ldekre. B�rhol, ahol csak voltam, oda visszat�rhetek... m�g egy olyan helyre is.
- Akkor vigy�l oda minket – mondta Kopaka.
- Iz�, Kopaka? – �gy Pohatu. – V�lthatn�nk p�r sz�t?
A J�g �s a K� To�ja arr�bbl�pdelt m�r m�tert, �s suttogva besz�ltek, hogy Gaardus ne halja meg �ket.
- T�nyleg arra a sz�rnyas csodabog�rra akarod b�zni a vezet�st? Mi van, ha a To�t sem kedveli jobban a mator�nn�l?
- Neked tal�n van jobb �tleted? Tren Krom �lete utols� m�sodperc�t arra haszn�lta, hogy �zenetet k�ldj�n a csillagr�l... vagy figyelmeztessen. Van odafent valami, ami kapcsolatban �ll a hal�l�val. Ki kell der�ten�nk, mi az.
- Ok� – mondta Pohatu. – De �jfent el kell t�n�dn�m azon, nem t�l szorosan hordod-e azt a Kanohit.
A k�t Toa visszafordult Gaardushoz.
- Ha fel tudsz oda juttatni, akkor menj�nk – mondta Kopaka.
- �s gyorsan, miel�tt m�g valaki, esetleg �n, meggondolja mag�t – tette hozz� Pohatu.
Ha Gaardus net�n �gy v�lte, hogy a k�t Toa meg�r�lt, nem l�tta �rtelm�t elmondani nekik. Egyszer�en odal�pett hozz�juk, kioldotta sz�rnyait, �s k�rbe�lelte vel�k a k�t h�st. Majd egy szempillant�s alatt mindh�rman elt�ntek.
Pohatu nem tudta, mire sz�m�tson – m�g sosem volt egy „csillag” belsej�ben. Amikor Gaardus kinyitotta a sz�rnyait, �s visszal�pett, a K� To�ja k�rben�zett. Egy �ves folyos�n tal�lta mag�t. A falak mintha szerves sz�vetek �s f�mp�ntok sz�vev�ny�b�l �lltak volna. �ppen ilyennek k�pzelte el egy Toa belsej�t. �sszeszedte a b�tors�g�t, majd kiny�lt a kez�vel, hogy meg�rintse az egyik falat. Mind a f�m, mind a sz�vet mozdulatlan �s j�ghideg volt.
Legal�bb most nem valami �l�ben vagyok, gondolta. M�r kezdett elegem lenni bel�le.
- Vend�gek – suttogta oda neki Kopaka.
Pohatu a folyos� t�ls� v�g�re tekintett. H�rom apr�, b�bor �s fekete p�nc�lba burkolt l�ny haladt fel�j�k. Pohatunak valami nagyon ismer�snek r�mlett benn�k, mintha m�r valakit�l halott volna r�luk, de nem jutott esz�be, hogy mikor. Mihelyt a l�nyek megl�tt�k a k�t To�t �s sz�rnyas k�s�r�j�ket, l�tsz�lag nagy r�m�let lett �rr� rajtuk.
- Mit kerestek ti itt? – k�rdezte az egyik�k. – Vissza kell mennetek! M�r itt sem k�ne lennetek.
- Nem – sz�lt a m�sik. – M�r el is felejtetted, mi t�rt�nt a m�ltkor? Nem akartak visszamenni, �s musz�j volt...
A harmadik k�zbesz�lt, �s Gaardus fel� mutogatott.
- Az m�r volt itt kor�bban. � volt az utols�. Meg kell tudnia, hogy mi�rt nem mehetnek m�r el.
- De n�zz csak r�juk! – mondta az els�nek felsz�lal�. – Ism�t m�k�dnie kell, m�sk�l�nben hogy ker�ltek volna ide?
A t�bbiek elhallgattak, mintha elismert�k volna bar�tjuk igaz�t. Azt�n az, amelyik eml�kezett Gaardusra, b�logatni kezdett, s azt mondta:
- Igazad van. De ha m�gsem m�k�dik, akkor nekik �s v�get kell vetn�nk �gy, mint a t�bbinek?
Mindh�rom l�ny ekkor �rd�gi kin�zet� k�zifegyvereket r�ntott el�.
- Term�szetesen – mondta az els�. – M�sk�pp hogy tehetn�nk j�v� b�rmit?