2.
A csapat m�r t�bb napja �ton volt, amikor Chiara Toa v�gre feltette Orde To�nak a k�rd�st, ami mindv�gig nyomasztotta. Pszionika Toa l�v�n � m�ris fel volt k�sz�lve a k�rd�sre, �s ak�r napokkal kor�bban is v�laszt adhatott volna r�. �m ink�bb �gy d�nt�tt, kiv�rja, m�g a n� fordul �hozz�.
- Sz�val – k�rdezte Chiara h�tk�znapian –, mi�rt nem vagy te l�ny?
Orde hossz� �lete sor�n t�bbsz�r szembes�lt m�r ezzel a k�rd�ssel, de �ltal�ban nem vesz�d�tt a v�laszad�ssal. �m ismerte Chiar�t, �s tudta, hogy am�g a k�v�ncsis�ga nem csillapodik, addig nem hagyn� �t b�k�n.
- Tudom, tudom – felelt. – Minden Pszionika Mator�n, Toa �s Turaga n�nem�, erre �n f�rfi vagyok. A v�lasz egyszer�: �n vagyok az oka annak, hogy �k n�k.
L�tv�n Chiara tekintet�ben az �rtetlens�get, Orde elmosolyodott.
- �n voltam az els� Pszionika Toa, egyben az els� Toa egyike – folytatta. – �mde, mondhatni, egy kiss� t�l... agressz�van haszn�ltam az er�met. Akkoriban neh�z term�szet� voltam. �s a r�vid t�relem meg a pszionika rossz dolgokhoz vezet... n�ha igen rosszakhoz.
- Mint mi? – k�rdezte Chiara �rdekl�dve.
- Ismered a Zyglakokat? Azokat a vad, brut�lis f�rtelmeket, amik ut�lnak mindent, ami Mata Nuival �sszef�gg�sbe hozhat�, �s akik szerint mindenki szebben fest egy l�ndzs�val �tsz�rva? Nos, nem voltak mindig olyanok. Cs�ny�k voltak �m, �s er�szakosak, de... tudod, az volt az els� feladatom, hogy lecsillap�tsam �ket. �s, h�t, nem igaz�n �gy s�lt el a dolog, ahogy akartam.
- Jaj, ne... – �gy Chiara.
- Mit mondhatn�k? Felkaptam a vizet, �s nyomtam, amikor h�znom kellett volna.
- De ez nem magyar�zza meg, hogy...
- Ezt k�vet�en valaki �gy d�nt�tt, hogy a Pszionik�nak gy�ng�debb �rint�sre van sz�ks�ge... �gyhogy az �sszes t�bbi Pszionika haszn�l� n�nem� lett.
- Ja – mondta Chiara. Az ujj�b�l egy elektromos nyal�bot l�tt ki, mely el�getett egy, a k�zelben naps�tk�rez� gy�kot. – Mert mi n�k olyan gy�ng�dek vagyunk.
A sor �l�r�l Gelu zavartan n�zett h�tra. Figyelmeztette a To�kat a felesleges besz�d vesz�lyeire, amikor �tkeltek Bota Magna hat�r�n. Nem tudhatt�k, mennyit v�ltozott ez a ter�let a Sz�tt�r�s �ta eltelt id�ben, se azt, hogy mifajta vesz�lyeket rejt. �pp el�g rossz volt, hogy egy eleve hi�baval� feladattal b�zt�k meg – megtal�lni a Nagy L�nyeket nehezebb, mint egy kellemes modor� Skrallba futni –, de �gy t�nt, a To�k nem zavartatt�k magukat a figyelmeztet�seivel.
Egy s�r� erd�vel szeg�lyezett, keskeny v�lgybe lovagoltak. Buja volt �s z�ld, s a h�v�s szell� kellemes �rz�s volt a Bara Magna sivatagban elt�lt�tt megannyi �v ut�n. A legt�bb utaz� figyelm�t a gy�m�lcsf�k vagy a sz�lben leng� f�f�l�k k�t�tt�k volna le. Azonban Gelu mindebben csak egy t�k�letes csapd�t l�tott.
- Orde, �szlelsz valamit? – k�rdezte.
A Pszionika Toa b�lintott.
- Azt hittem, hogy igen... egy csom� elm�t, amik mind egyszerre susognak... de azt�n valami kiblokkolta. Vagy csak az �n er�m nem m�k�dik itt, vagy van a k�rny�ken valami bivalyer�s elme, ami megzavarja a v�telt.
- Zaria, Chiara, menjetek sz�lre – parancsolta Gelu. – �lljatok k�szen.
A n�gy kalandor cs�ndben lovagolt v�gig a sokat koptatott �sv�nyen, melyen mindenfajta �llat l�bnyom�t felfedezhett�k. Gelu �gy sejtette, egy v�zforr�s k�zel�ben lehetnek. Az itteni vadvil�g val�sz�n�leg gyakran megtette ezt az utat. A friss v�z k�zels�ge j� h�r volt. A rossz h�r pedig, hogy a ragadoz�k gyakoriak az ilyen helyeken, �s a friss�l�sre v�gy� zs�km�nyra specializ�l�dtak.
Jobb ir�nyb�l hirtelen egy vill�mcsap�st l�tott. Gelu, fegyverrel a kez�ben, k�rbefordult, �s l�tta, nem term�szetes jelens�gr�l van sz�. Chiara az elektromoss�g erej�vel r�l�tt valamire a f�k k�zt, de csak az egyik f�t robbantotta vele sz�lk�kra.
- L�ttam valamit – bizonygatta. – De azt�n elt�nt.
Orde a v�ll�t vonogatta.
- M�g mindig semmi.
Gelu r�meredt Chiar�ra, �s az arca el�rulta, hogy nem k�telkedett a szav�ban. Megcsapta az a j�l ismert �rz�s, hogy k�vetik �t. Azt k�v�nta, b�rcsak let�rhetn�nek az �sv�nyr�l, hogy ne legyenek ilyen k�nny� c�lpontok, �m a f�k olyan s�r�n �lltak, hogy az �llataik nem f�rn�nek �t k�zt�k. Kock�zatot kell v�llalniuk.
Valami felrobbant Orde homoki cserk�sze m�g�tt. A vad�llat fel�gaskodott, majdnem ledobva mag�r�l a To�t, azt�n nekiiramodott. T�bb robban�s k�vetkezett, mire az �sszes h�tas �llat p�nikba esett. A h�rom Toa alig tudta megzabol�zni a galoppoz� vadakat, �s Gelu �gy tal�lta, � sem boldogul vel�k. A homoki cserk�szek menek�l�se majdnem a v�lgy t�loldal�ig juttatta a lovasokat. Gelu pedig nem vette �szre idej�ben az el�tt�k a f�ldr�l felemelked� h�l�t.
- Vigy�zat! – ki�ltotta.
Az �llatok egyenest a h�l�ba rohantak, amely megny�lt, de tartotta mag�t. A hirtelen f�kez�s hat�s�ra a lovasok leestek, �s belegabalyodtak a h�l�ba meg egym�s �llataiba. A h�l�t azt�n vadul h�trar�ntott�k, �gy k�rbetekeredett rajtuk. Gelu h�tran�zett, hogy l�ssa, kik vonszolj�k �t �ket a v�lgy�n, �s val�s�ggal megh�kkent, amikor l�tta, hogy Voroxok azok.
- Mik a Mata Nuik ezek az iz�k? – k�rdezte Zaria Toa.
- Nem t�bbek vad�llatokn�l – v�laszolt Gelu. – Bara Magn�n volt bel�l�k el�g. Falk�kban �lnek, �s egy vez�rh�m vezet�se alatt friss h�sra vad�sznak. A Skrall vad�llatokk�nt kezelte �ket, �s nem t�vedtek nagyot. De ez a h�l� nem olyasmi, ami r�juk vallana.
Gelu ekkor m�r jobban szem�gyre vehette a foglyul ejt�ket. Nem olyan durva fegyvereket hordoztak, mint amilyeneket Bara Magna Voroxai szoktak. Helyett�k mindegyik egy kifinomult t�vols�gi l�fegyvert cipelt, olyat, amilyet Gelu a Magh�bor� �ta nem l�tott. Robban� t�lteteket l�ttek, �s a koruk ellen�re a szerkezetek m�g j�l m�k�dtek. Az ilyen technik�nak el�rhetetlennek kellene lennie a visszafejl�d�tt Vorox sz�m�ra, m�gis �gy haszn�lt�k, mintha profi katon�k lenn�nek.
Az egyik Vorox, mely magasabb �s er�sebb volt a t�bbin�l, megk�zel�tette a h�l�t. Ez lesz a vez�rh�m, gondolta Gelu. Ha �gy d�nt, hogy j� falat lesz�nk, jelt ad, �s a t�bbi az el�tt rajtunk lesz, hogy megmozdulhatn�nk. Rem�lem, nem vagyunk �tv�gygerjeszt�k.
A Vorox vez�r lehajolt, �s a leveg�be szimatolt. Azt�n arr�bbment, majd megism�telte ezt t�bbsz�r is. V�g�l fel�llt, Gelura n�zett, �s valami hihetetlent tett – t�k�letes agoris�ggal azt mondta:
- A te fajt�d ismerem. A t�bbi mind... ismeretlen.
- Te... te tudsz besz�lni? – k�rdezte Gelu.
- Term�szetesen – felelt a Vorox. – Szerinted hogy t�rsalgunk, morg�ssal �s ny�g�ssel? Biztos �sszekeversz minket a d�li testv�reinkkel.
L�tv�n Gelu arc�n az �sszezavarodotts�got, a Vorox folytatta: - Igen, mind tudunk Bara Magna Voroxair�l �s a lehanyatl�sukr�l. De mi Bota Magna Voroxai vagyunk. Amikor a Sz�tt�r�s t�rt�nt, itt ragadtunk, ezen a, mint k�s�bb kider�lt, paradicsomi helyen. B�s�ggel volt �lelem, v�z, mi pedig sosem akartunk sokat. �gy sosem kellett megbirk�znunk azokkal a neh�zs�gekkel, amikkel a sivatagi Voroxnak kellett, s nem is vallottunk olyan l�tv�nyos kudarcot, mint �k. Egy�bk�nt Kabrua vagyok, e t�rsadalom vezet�je.
Chiara eleget hallott. B�lintott Zaria fel�. Suttogva h�romig sz�molt, azt�n elektromos erej�t haszn�lva �t�gette a h�l�t, k�zben pedig Zaria a f�m f�l�tti erej�vel megpr�b�lta elragadni a Voroxok fegyvereit. Amint az els� skorpi�fark� l�ny meg�rezte, hogy a Toa ereje kih�zza a kez�b�l a fegyver�t, azonnal t�zet nyitott. A robban�s hat�s�ra mindk�t Toa lerep�lt a l�b�r�l. Chiara elvesztette az eszm�let�t, Zaria pedig v�llp�nc�lj�nak egy darabj�t.
Orde felt�p�szkodott, de a h�l� akad�lyozta. Gelu egy tucatnyi fegyvert l�tott a Toa ir�ny�ba fordulni.
- Orde, �llj! – ki�ltotta. – Csak... �llj meg.
- Igen okos – �gy Kabrua. – Az embereim m�g a legnagyobb b�keid�ben is gyanakv�ak. Vill�mokat sz�r�, meg t�rgyakat t�volr�l mozgat� idegenek – a vil�g sokkal biztons�gosabb lenne, ha az ilyenek halottak lenn�nek.
- Gratul�ci�, hogy kiny�gt�l egy �sszef�gg� mondatot – �gy Orde. – �gy hangzik, �ppoly rosszak vagytok, mint a barb�r rokonaitok.
Gelu nem figyelt a sz�csat�ra. Elmer�lt a gondolataiban. Bota Magna csak nemr�g csatlakozott Bara Magn�val, sz�val Kabrua honnan tudja az ottani Voroxok �llapot�t? �s honnan szerezte a n�pe a fegyvereket? M�g a h�bor�ban sem volt sok bel�l�k. Inform�ci�, aminek nem szabadna tudat�ban lenni�k, �s technol�gia, amit nem szabadna birtokolniuk – ez csak egyet jelenthet: ezek a Voroxok vagy kapcsolatban �llnak a Nagy L�nyekkel, vagy megtal�lt�k az egyik rejtek�ket.
- Mit sz�nd�koztok vel�nk tenni? – k�rdezte Gelu. Rem�lte, hogy Kabrua �letben akarja �ket tartani, hogy �gy kicsikarjon n�h�ny v�laszt bel�le.
- Tudok egyet s m�st arr�l, hogy a sivatagban az elm�lt �vekben mik�nt b�ntak a Voroxszal – v�laszolt Kabrua. – Vad�szt�k, �ld�zt�k, sz�rnyekk�nt kezelt�k �ket... az �gynevezett intelligens fajok. Tal�n j� lenne, ha te �s a k�s�r�id is megtapasztaln�k, amit �k megtapasztaltak... �rt�kes lecke lehet a sz�motokra, ha ugyan az utols� is.
Kabrua a t�rzstagjaihoz fordult.
- Vigy�tek �ket a v�rosba. Ma �jjel lakom�t csapunk... – A Vorox vez�r olyan tekintettel b�multa Gelut �s a To�kat, melynek csillog�sa el�rulta, nem is �ll t�l�k olyan t�vol unokatestv�reik barb�rs�ga. – �s holnap... holnap vad�szatra megy�nk.